A Vértes egyik kiemelkedő látványosságát hoztuk el Nektek mára!
Ismerjétek meg a Majkpusztai remeteséget. A hely szakrális hangulata mellett a remeték életének különleges története is maradandó emlék lesz az idelátogatóknak. A a kamalduli szerzetesek fehér csuklyás ruhában jártak és némasági fogadalomban éltek. Évente csak két alkalommal, karácsonykor és húsvétkor találkoztak-beszéltek egymással, amúgy elszigetelten, saját lakrészeikben éltek és imádkoztak.

A kamalduli remeteség épületcsoportja a XVIII. századi birtok súlyponti helyére, a legnagyobb kiterjedésű tó nyugati oldalán emelkedő dombra települt. Három oldalról erdő határolja, déli oldalához nagykiterjedésű szántó kapcsolódik a XVIII. század óta folyamatosan. A meghatározóan zárt egységet alkotó szerzetesi épületegyüttest további épületcsoportok – a volt jégverem-ház, a kerti grotta kápolna és néhány egyéb kisebb építmény – egészíti ki. A felvezető út mentén, a nagy tó északi partján a Celli Szűz Mária kápolna és a vízimalom még ma is áll. A remeteségtől dél-keletre terülnek el a XIII. században épült premontrei kolostor romjai, melynek köveit felhasználták a kamalduli remeteség építésekor.

A cellaházak: Az egyes cellaépületekre külön alapítványt hoztak létre, amely fedezte az építkezés és később a remete ellátásának költségeit. Az egyszerű külsejű cellaházak oromzatán a támogató főúri családok, főpapok márvány és homokkő címerei és a hozzá tartozó feliratok láthatók, a kerítés bejáratának szemöldökgerendájára pedig a szent nevének felirata került. A címereket a tatai Mess János György és a bécsi Bechert József faragta.
Minden cellaház négy helyiségből állt, a folyosóról jobbra nyílt a freskókkal, stukkókkal gazdagon díszített, oltárral felszerelt kis kör alaprajzú kápolna, vele szemben helyezkedett el az egyszerűen, egy ággyal, kandallóval és könyvszekrénnyel berendezett lakószoba, innen nyílt egy kisebb műhely, vele szemben, pedig a kamra a falba mélyített reteráttal. A helyiségeket csehboltozattal illetve fiókos dongaboltozattal fedték.
Az egyes cellák kápolnáik díszítésében, jellegében eltértek egymástól. A más-más szent tiszteletére felszentelt díszesen festett, stukkóval díszített kápolnákat tégla, vagy fa márványborítású intarziás oltárral és a szent oltárképével látták el.

>